Sziasztok Srácok!

Két hónapja leszálltam hőn szeretett 250-es Leómról a tél beállta miatt. Most szeretném megosztani veletek a "betárolás" és a tegnapi indítás tapasztalatait.

Ahogy írtam, cca. két hónapja vittem egy -bár nem zárt-, de széltől védett, fedett helyre a motort. Mivel hidegben "pihen", nem volt kérdés, hogy kiszerelem az akksit és egy zsebkendővel betömöm a kipufogó végét. Ezt a két óvintézkedést szinte minden helyen javasolják a teleltetéshez.

Egy barátom javasolta, hogy időnként mozgassam meg az első teleszkópot, mert a szimeringek elfagyása elég bosszantóvá teheti a motorozás újrakezdését...
Rossz gazda módjára sajnos egyre csak toltam ezt a "megmozgatósdit", így a leállítás után tegnap dolgozott először az első teleszkóp. Kicsit tartottam tőle, hogy megtörtént az elfagyás és "lötyögőssé" válik az eleje, de szerencsére a próbakörön semmi változást nem tapasztaltam.

Miután kitoltam a helyéről Leót, az első dolgom volt az akkumulátor beszerelése. Két hónapja körülbelül 20 fokos hőmérsékleten pihent, de azért voltak aggályaim a működésével kapcsolatban.
Először fogyasztókat kapcsoltam az áramforrásra: bekapcsoltam a helyzetjelzőt és egy irányjelzőt. Ajánlatos így kezdeni az akkumulátor felélesztését, mert ezzel növelhető az élettartama. Pár percnyi fickós villogás után mindent lekapcsoltam és elkezdtem az indítózást.
Az első három, 10 másodperces kísérlet sikertelen volt. Látva, hogy a szivató nem elég, megpróbáltam "átszellőztetni" a motort, tehát a gázkart teljesen elfordítottam és így indítóztam néhány másodpercig. Még néhány, sikertelen, szivatós próbálkozás után a csavarhúzók után nyúltam. Azt terveztem, hogy leszerelem a légszűrőházat és egy kis szilikonspray-t fújok bele. Tudni kell, hogy ez remekül ég, így segíthet a hidegindításban.
Először azonban csak egyszerűen, a légszűrő nélkül, "szárazon" próbáltam meg indítani és jött is az eredmény: 5-6 fordulat kellett, hogy elkezdjen pöfékelni Leó.
Úgy 10 percig alapjáraton dolgozott, mikor elindultam vele. Első utam a kútra vezetett, ahol a tankolás mellett felfújtam az abroncsokat. Elég jól tartották a levegőt, alig kellett igazítani a nyomáson.

Gondoltam, a városi körözgetés után jobb lenne, ha a kilométerórát is megpörgetnénk, így kimentem a városból. Győrből Abdára vettem az irányt, hogy megnézzem, még mindig olyan "nagyfiú"-e Leó, mint nyáron volt.
A válasz rövid és tömör: 130. Csak azért nem több, mert már nagyon fáztam. :)
Újra érezhettem azt az iszonyatosan jó gyorsulást, a nyomatékot, a remek, finom, cirkálós hangot amibe még nyáron szerettem bele. Remek volt menni a Leonardóval és annál rosszabb volt újra kiszerelni az akkumulátort belőle...

Már nagyon várom a márciust, hogy újra pulóverben mehessünk túrázni a Bakonyba, de még jobban a júniust, hogy izzadva, zenét hallgatva menjünk le Almádiba, fürdeni a Balatonban... :)

Remélem a Ti gépeitek is egészséges álmot aludnak és már nagyon várják az újraindulást.

Üdv, ati