Papp Lajos

 

   Az én Miatyánkom

 

   Mikor a szíved már csordultig tele,

   mikor nem csönget Rád soha senki se,

   mikor sötét felhő borul életedre,

   mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe,

   óh lélek ne csüggedj, ne pusztulj bele,

   nézz fel a magasba reményteljesen, s fohászkodj:

   Mi Atyánk ki vagy a mennyekben.

     

  

   Mikor a magány ijesztően rád szakadt,

   mikor kérdésedre választ a csend nem ad,

   mikor körülvesz a durva szók özöne,

   átkozódik a rossz, erre van istene,

   óh lélek ne csüggedj, ne roppanj bele.

   Nézz fel a magasba és hittel rebegd:

   Uram, szenteltessék meg a Te neved.

  

   Mikor mindenfelől forrong a nagyvilág,

   mikor elnyomásban szenved az igazság,

   mikor szabadul a pokol a földre,

   népek homlokára Káin bélyege van sütve,

   óh lélek ne csüggedj, ne törjél bele.

   Nézz fel a magasba, hol örök fény ragyog, s kérd:

   Uram, jöjjön el a Te országod.

 

   Mikor beléd sajdul a rideg valóság,

   mikor életednek nem látod hasznát,

   mikor magad kínlódsz láztól gyötörve,

   hisz bajban nincs barát, ki veled törődne,

   óh lélek ne csüggedj, ne keseredj bele,

   nézz fel a magasba, hol örök fény ragyog, s mondd:

   Uram, legyen meg a Te akaratod.

 

    Mikor a kisember fillérekben számol,

   mikor a drágaság az idegekben táncol,

   mikor a gazdag milliókat költ, hogy éljen,

   s millió szegény a nincstől hal éhen,

   óh lélek ne csüggedj, ne roskadj bele,

   nézz fel a magasba, tedd össze két kezed, s kérd:

   Uram, add meg a napi kenyerünket.

 

   Mikor életedbe lassan belefáradsz,

   mikor hited gyöngül, sőt ellene támadsz,

   mikor, hogy imádkozz, nincs kedved, se erőd,

   minden lázad benned, hogy tagadd meg Őt,

   óh lélek ne csüggedj, ne eggyezz bele,

   nézz fel a magasba, hívd Istenedet:

   Uram segíts és bocsásd meg vétkeimet.

 

    Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,

   munkád elismerik, lakást is szereznek,

   mikor verítékig hajszoltad magad,

   később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak,

   óh lélek ne csüggedj, ne ess kétségbe,

   nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:

   Uram, megbocsátok az ellenem vétkezőknek.

 

   Mikor a nagyhatalmak a békét tárgyalják,

   mikor a béke sehol, csak egymást gyilkolják,

   mikor népeket a vesztükbe hajtják, kérdezd:

   Miért tűröd ezt Istenem, mi Atyánk?

   Óh lélek ne csüggedj, ne pusztulj bele,

   nézz fel a magasba és könyörögve szólj,

   lelkünket kikérte a rossz, támad, s tombol.

   Uram, ments meg a kísértéstől, ments meg a gonosztól.

   Ámen

 

 

   Utóhang

 

   S akkor megszólal a Mester keményen, szelíden:

   Távozz sátán, szűnj vihar, béke s csend legyen.

   Miért féltek kicsinyhitűek?

   Bízzatok, hisz én megígértem nektek,

   pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek.

   Hűséges kis nyájam én pásztorotok vagyok,

   s a végső időkig veletek maradok.