Sziasztok!

Olvastátok tegnap az Index interjúját Csermely Péterrel (Csaló diákokból lesznek a korrupt felnőttek)? Van benne egy nagyon jó rész, ami a gyerekekre, családokra, társadalomra voonatkozik. (Több jó rész is van benne, de ez foglalkozik a kölkökkel.) Alapvetően a tehetséggondozásról ír, de nekem nagyon tetszik, ahogy társadalmi összefüggésbe helyezi a gyerekeket, anyákat... Kiemeltem két mondatot, szerintem nagyon ütősek:

"A tehetségek gondozása a fogantatás pillanatával kezdődik el. A leendő anyának és apának ettől a pillanattól fogva úgy kell viszonyulnia a magzathoz, hogy az egy kivételes tehetségként születik meg. Kivételes tehetségként azért, mert bárkiből kivételes tehetség lehet, és azért is, mert mindenki egy egyedi történet.

Továbbmegyek, az egész társadalomnak így kellene viszonyulnia minden megszületendő magzathoz. Letudjuk a születendő gyermek segítését a juttatásokkal, és sajnáljuk a mosolyt a várandós anyától, amikor felszáll a villamosra. A szülőnek fel kell nőnie a tehetséges gyermekéhez. Önbecsülésben kell felnőnie. Hogy tud mit adni neki akkor is, amikor a gyermeke jobb, sokkal jobb, mint ő. Ha ezt elhiszi, nem fog rettegni attól, hogy a tehetséges gyermeke otthagyja, lenézi, és nem áll többet szóba vele. Egy valódi család a tehetségnek szárnyakat ad."


A saját véleményem ezzel a topikkal kapcsolatban így is megfogalmazható, engem önmagában az a tény nem zavar, ha valakinek nincs gyermeke (20, 30, 40, 50, 60 vagy 70 évesen - mindegy), az zavar,ha ebből ideológiát scinál, és sajnálja a szeretetteljes, örömteli mosolyt a várandós (vagy kis- vagy nagygermekes) anyától...

halihó