Radnóti írta meg a legjobb magyar irodalomtörténetet. "Mellékesen" hívő katolikus volt, továbbá (egyáltalán nem mellékesen) még a munkaszolgálat poklában is csodálatos, hazaszeretetről tanúskodó verseket írt. A "Nem tudhatom" kezdetű versnél szebb, szívszorítóbb vallomást elképzelni sem lehet!

Ami meg a zabrálást illeti: a keresztény úri középosztály is jeleskedett benne. A História egyik múltévi számában közölt iratokat, amelyek az elkobzott zsidó javak árveréséről szóltak. Idéz egyebek között egy kassai jegyzőkönyvet, amelyben egy tiszt feleség méltatlankodik amiatt, hogy nem élvezett előnyt (a harcoló férj jogán)a damasztabroszok megszerzése érdekében.  Tudod, hányni tudnék!

Undorodok a zsidózásodtól. Megölni gyermekeket, csak azért mert rossz helyre születtek volt. Nem tudom elfogadni soha!

(És ne akarj minősítgetéssel válaszolni! A felmenőim is,magam is keményen dolgozó, keresztény vallású, és a politikától távolságot tartó emberek voltunk, vagyunk)