kedves Motun,

"Ha az apa emléke vezérelte őket akkor nagy bukás, de nem feltétlen szándékos, hisz a tehetség korlátotokat állít."

Sokszor a szándék is felismerhető. Észrevenni már csak azon is, hogy nem vették a fáradságot a Dűne megismeréséhez (úgy értem, elolvasásához - csak teljesen konkrét elemekre és részletekre gondolok, nem arra, hogy mások a jellemek és a gondolatok!), vagy szándékosan torzítják. Mindegy, mert mindkettő undorító és közönyös dolog az ő helyzetükben, tehetségtől egészen függetlenül.

Ha lenne kedvem nevetni, emellett nagyon mulattatna az is, hogy engem pont a Dűne tanított meg rá már 14 évesen, hogy ismerjem meg a korlátaimat. Ez a két szent ember mikor lesz már 14 éves?:) (Vagy mikor ülnek le Dűnét olvasni?)