az ősi harc érthető, de kicsit sok a megszemélyesítés (perszonifikáció?), kinek mesél a domb, hogyhogy egy domb mesél, miért?, megázni egy dombnak meg általában nem nagy ügy...

ha Föld jelen állapotának radikális megváltozására gondolok (az erózió következtében megszűnik az összes szárazföld, hacsak a hegyképző erők és a vulkáni tevékenység ezt ki nem egyenlíti, esetleg kellő méretű üstökösök, kisbolygók fel nem gyűrnek utódainknak valami kis szárazat...), akkor meg ilyesmiket írnék:


völgybe csúszó domb
h’jába átkoz felleget
ő lesz a vesztes

latyakká ázott
dombok tűnnek, elfolynak
észrevétlenül

tengerbe omlik
végül az összes bércünk…
vagy kiszáradunk


te mire gondoltál?

na, az elsőről egyelőre ennyit...