A körülményektől függ a dns megőrzési ideje. Jégben, sivatagi környezetben nagyobb az esély, mert a mikororganizmusok, amelyek minden biológiai maradványt egyszerű tápláléknak tekintenek, itt kevésbé veszélyeztetnek.
Továbbá a hőmérséklettel arányos a lebomlási idő, a fehérjék ugyanis előbb-utóbb széthullanak szakaszokra, majd végleg molekuláris méretre esnek szét. (Ekkor már részinformáció sem nyerhető ki, ellentétben a szakaszolt állapottal, ahol még ki lehet találni a génszekvenciát, és az beilleszthető ismert sorrendekbe.)
A csöves csontok csontveleje, de különösen a fogidegek a legjobban védettek fizikailag, mint dns-hordozó lágyrészek. Elvileg több tízezer éves maradványok is vizsgálhatók. A neander génfelfejtését is el lehetett végezni, illetve manapság folyik a teljes genomjának feltárása.
De hangsúlyozom, ezek csak a lehetőségek határai. A valóság sokkal ridegebb néha, pl. a görögség koraókorából mind a mai napig egyetlen használható adat nem került elő, pedig csak néhány ezer évről van szó. És milyen fontos korszak ez! Pontosan jelen topik számára is felmérhetetlen jelentőségű.