Nagy Heródesről nagyon csúnya képet fest az utókor. A zsidók azért, mert az elűzetést túlélt rabbinikus zsidóság nagyrészt a farizeus hagyományokra épít, a farizeusok szemében pedig Heródes Róma szálláscsinálója volt, pláne a halála utáni időszakból visszatekintve.

A keresztények szemében pedig azért, mert Heródes testesítette meg azt a Rómával cimboráló Makkabeus államot, amelyiknek elitje Jézust elveszejtette. A keresztények nagy része azt hiszi, hogy Nagy Heródes azonos Heródes Antipásszal, aki Jézust Pilátus kezére adta.

A valóságban Heródes egy olyan figura volt, aki hazája szempontjából nagyon jókor lépett fel, mert az Antigonos vezette perzsa párt bukása után Antonius segítségével átvette a hatalmat, mert így Rómának is kényelmesebb volt, mint megszállni egy ilyen jelentéktelen, de veszélyes államot, aminek hátában a még nem teljesen konszolidált, zűrzavaros, lázongó Egyiptom van. Ezzel Heródes megteremtette vagy harminc-negyven évre a Makkabeus állam utolsó virágkorát, ami még utódja idején is éreztette hatását, ugyanúgy, ahogy Mátyás uralkodása is kihatott a Jagellók idejére. Más kérdés, hogy Heródes olyan mértékben paranoid volt, hogy mindhárom fiát összeesküvéssel vádolta meg és ki is végeztette őket.