Most nem azért, de miért kellene nekem, gyerekesnek, hogy bárki is igazolja magát, hogy ő márpedig akart volna gyereket, csak nem úgy alakult? Ha valaki megtisztel azzal, hogy beavat abba, hogy ő szeretett volna, csak nem lehetett, akkor az jelenthet egy érzelmi plusszt, pl. lehetek erre tekintettel, és vigyázhatok arra, hogy ne okozzak neki a gyerekezés-ponton feleslegesen fájdalmat. Viszont ha nem akar gyereket valaki, az az ő döntése, ő élete, aki erről bármi negatívat mond, az idióta. Ha nem akar gyereket, ne legyen, és kész, mitől probléma ez bárkinek? Ezt nem tudom felfogni. A másik viszont az, hogy a gyereknevelés is tisztelendő dolog. Ugyanúgy, ahogy azoknak, akiknek nincs gyerekük, van egy csomó tisztelendő dolog az életükben.

(Bocsi az összevisszaságért, csak épp mennem kell, mert a gyerekem mindjárt jön az edzésről... : ))) )