Jó a kérdés... :o) Valamiért pusztán csak a huncutosra kattintottam tegnap.

Az ERA nálam Enigma kategória, a Carmina Burana számomra is kézenfekvő asszociáció (de azért elég kulturáltan elővezetve). Valóban sokkal több - direkte odaképzelt - monotóniával. A Dies Irae-ben a vége már-már fejfájdító, így hangfalon keresztül.

Én azt gondolom a fickó azért ért valamicskét a zeneszerzéshez, nemvéletlen, hogy eljutott idáig a kreativitás és mesterségbeli tudás arányos kombinációja révén. Meglepően szép dolgok és erőteljes zenei gondolatok vannak a műben megformálva.
Azt azonban nem tudom, hogy mindez jó irány-e, egyáltalán egészséges-e sokszor hallgatni a művet: számomra van valami riasztó benne, de ezt még magamnak sem tudom megfogalmazni: csak a kételkedés szintjéig jutottam el.

Ami 100% biztos, hogy sokkal jobban szól az albumon a mű, az ő vezényletével, mint a youtube-videókon. A hölgy-karmester alatt sem úgy muzsikál a zenekar, ahogy az én fülem kívánná.