A Kaposvár litván klasszisa szerint példaképek kellenek2008-12-21
www.hunbasket.hu

A magyar bajnokságban szereplő játékosok közül messze-messze a Kaposvár litván irányítója, a 32 éves Kestutis Marciulionis tudhatja maga mögött a legsikeresebb pályafutást. A balti játékmester olimpiai bronzéremmel büszkélkedhet, amelyet még nyolc esztendeje Sydneyben szerzett hazája nemzeti együttesének tagjaként. Hazája kosárlabdájáról fölöttébb tanulságos dolgokat mesélt honlapunknak.
 
Amikor a kaposváriak irányítóját arról kérdeztük, elégedett-e hazája válogatottjának a Pekingben elért 4. helyével, érdekes választ adott.

"A csapat teljesítményével, játékával elégedettek lehetünk, azt gondolom, a válogatott kihozta magából a maximumot. Kis hiányérzetük azonban volt a honfitársaimnak, így nekem is. Főként amiatt, hogy sokakat NBA-s klubja nem engedte szerepelni, három meghatározó játékos pedig sérülése miatt nem léphetett pályára. Azt gondolom, ha Arvydas Macijauskas, Darius Songaila és Zydrunas Ilgauskas is ott van Pekingben, akkor mi játszhattuk volna a döntőt. Mindhárman akár a kezdő ötös tagjai is lehettek volna, sőt tudásuk alapján lettek volna, Macijauskas a kettes, Songaila a négyes, Ilgauskas pedig az ötös poszton. Velük biztos más lett volna. Persze ha ők ott vannak Pekingben, biztos, hogy a dobogó lett volna az elvárás."

Azt, hogy folyamatosan mitől tud egy ilyen kicsi ország kosárlabdasportja folyamatosan ott lenni a világ elitjében, a kaposvári irányító a sportág állami hátterével magyarázta.

"Nálunk az elsőszámú nemzeti sport a kosárlabda. Az állam támogatja, és nagyon jó edzők veszik kezelésbe a kosarazni kezdő kisgyerekeket.”

A felvetésre, hogy vajon a gyerekekkel foglalkozó szakembereknek az-e az egyik fő feladatuk, hogy megszerettessék a kosárlabdát, Marciulionis így reagált: "A gyerekek szinte a kosárlabda szeretetével jönnek a világra. Egy országban, ahol korábban hemzsegtek a világklasszisok, nem kell megszerettetni a játékot. Sabonis, a nagybátyám, Sarunas Marciulionis, Chomicus, vagy később Karnisovas és Strombergas példaképek, a gyerekek mind olyan játékosok akarnak lenni, mint amilyenek az említettek voltak. Jó, nagyon magas szintű képzést kapnak a gyerekek, rengeteg a kitűnő fiatal játékos nálunk. Ezért is nincs hiányérzetem, büszke vagyok arra az időszakra, amikor hazám válogatottjában játszhattam. Tudja, amellett, hogy jól képzettek a játékosok, nagyon örülnek, ha a nemzeti csapatban találkoznak egymással, s együtt lehetnek."

Marciulionis - ha nem is egyhuzamban - már harmadik szezonját kezdte Magyarországon, így van némi rálátása a magyar bajnokságra: "A magyar bajnokságban szerintem az a legjobb, hogy nagyon kisegyensúlyozott, sok a közel azonos tudású csapat, szinte senki nem mehet sehol biztosra.”

Botár László