Annak sem, csak a zenéjének, de kétségtelen, hogy Rózsavölgyi Márk zenéje nélkül Szöllősy koreográfiája nem aratja a korabeli átütő sikert.

A zsidóságát nem túlzottan tartó (felesége Szlovák Henriette katolikus), vagyonnal nem rendelkezvén magát hegedüléssel fenntartó Rózsavölgyi igen belevetette magát a magyar népzenébe és szerzeményei kezdetben verbunkosok, majd a paraszti mulatságok különféle ritmusú összekapaszkodós csárdás féle táncai mintájára a vármegyei úri közönségnek szánva csárdásverbunkosok. Elsősorban vármegyei kaszinókban zenél és a férfi közönsége általában szólót táncol.

Libera és Pixy abban a hamis hitben van, hogy Rózsavölgyi szerzeményei valamiféle zsidó zenei hatásokat vittek volna a korabeli kultúrába , amiről aztán végképp szó sincsen, hiszen a verbunkos, majd a csárdás úri közönség által táncolható változata felé fordulás éppen, hogy az idegen hatással szemben a magyaros tánchatások térhódítását jelentette. Jellemző volt, a kijelentés a korábban egyeduralkodó keringőről:"nehogy már Strauss parancsoljon a lábainknak"