Három különböző dologról van szó.
A közismerten csárdásnak hívott társastánc a XIX. század közepén az úri osztály által kialakított népies műtánc, nem népművészet, inkább tudatosan tervezett szórakozási forma. Beleiillik a köznemesi réteg visszamagyarosodási folyamatába.
Később a műfaj leszivárgott a köznép mulatságába is, de nincs önálló élete, továbbfejlődése, mint más néptáncformáknak.
A csárdás, mint zenei műfaj, ennek a műtáncnak a tartozéka, és ebben lehetett Rózsavölgyinek úttörő szerepe.
Viszont egyes erdélyi táncrendeknek része a csárdás nevű formáció, ez valóban népművészet, bár közvetlen kapcsolata nem mutatható ki a műtánccal. Nagyon valószínű, hogy csak a név átvétele történt meg egy olyan korban, amikor a magyar népzene és néptánc szakszerű kutatása még nem létezett.