Figyelő:
"A nagymértékű tőkekivonás miatt gondba került alapkezelők – amelyek a korábbi években jókora díjakat akasztottak le lényegében nulla hozzáadott értékű tevékenységért – ahelyett, hogy maguk szereztek volna pénzt a befektetők igényének kielégítésére, inkább kibulizták, hogy a pénzügyi felügyelet függessze fel tíz napra az összes alap visszaválthatóságát. Ma már újra lehet adni-venni ezeket, de az alapkezelőknek 90 nap áll rendelkezésükre, hogy a visszavásárlási igényt teljesítsék, vagyis jócskán elhúzhatják a befektető kifizetését. Az indoklás; örüljön az ügyfél, hogy eddig túl jó volt neki. Befektetői oldalról nézve azonban a sztori úgy fest: a többség pontosan azért fektetett ingatlanalapba, mert az volt az ígéret, hogy az ingatlanpiac hozamából részesedhet úgy, hogy bármikor napi áron kiszállhat a befektetéséből. Azt már nem mondták el, hogy lehet olyan helyzet, amikor egy tollvonással érvénybe léptethetik azt az „apróbetűs” lehetőséget, amely szerint már fél évet kell majd várni a pénzre. És van egy slusszpoén is: ha a befektető az új szabályozás miatt megszorul, és sürgősen pénzhez akar jutni, a „jóságos” pénzintézet szívesen ad neki lombardhitelt jó magas kamattal. Ez vajon nem átverés?"
Forrás