Az a baj a gondolatmeneteddel, hogy találtál magadnak egy ellenséget, egy pofozóbábut, a mitikus "libsit", aki elhülyít, aki elvesz, aki leront. Pedig ilyen nincs. A liberális, a szocialista, a (ma) konzervatív mind előre akarja vinni az országot, csak nem egyformán.

Mára eléggé tehetségtelenül, mert álszent és demagóg módon gondoskodtunk róla, hogy ne a tehetségesebbek közül kerüljenek ki a vezetők. A politikai osztály nem merte rendbe tenni a finanszírozását, mert félt a a populista, demagóg ellenállástól. Nem merte nyíltan kimondani, hogy a négyévenkénti választás, a parlamenti demokrácia ennyibe és ennyibe kerül, az ehhez szükséges pénzt nyíltan oda kell adni a pártoknak (de el is számoltatni őket, természetesen), ezzel garantáltan megteremtették a korrupciós pártfinanszírozást. Mindenki csinálja, mert triviális, hogy a választásokhoz pénz kell, ugyanakkor mindenki sakkban tudja tartani vele a másikat. Nem merte nyíltan kimondani, hogy a parlamenti képviselőket igenis meg kell rendesen fizetni, különben csak az megy politikusnak, aki a versenyszférában (ahol sokszorosát megkapja az igazán alkalmas) képtelen helytállni. Választási (szavazzanak ránk a fiatalok) és rövidlátó munkaerőpiaci (legyenk még egy pár évig egyetemisták, addig sem jelennek meg munkanélküliként) megfontolásokból duplájára-triplájára nyitották a felsőoktatás kapuit, lassan több az egyetemünk, mint a városunk, de a diploma már nem sokkal ér többet, mint a papír, amire nyomtatták. Hát persze, hogy hígul a diplomások hada, hígul a tanárok hada, hígul az oktatás, megy lefele a hígulás az iskolákba is, ahol pedig találkozik az alulról jövő, szintén nem kedvező folyamatokkal.

És ami kevés reform beindult (oktatás, egészsésügy, nyugdíj), ott is mindjárt jött a következő, és szétverte, ahelyett, hogy előre vitte volna. Pusztán azért, mert a másik kezdte, hát csak nem hagyjuk úgy? Az ország egy nagy Nemzeti Gödör–Nemzeti Színház párossá változott: amit az egyik felépít, a másik lerombolja. Ez önmagában is tragikus és fene se tudja, hogy lábalunk ki belőle. De erre még rádobni azzal a lapáttal, hogy a "libsibolsi" rombol, a "nemlibsibolsi" épít, az már nemcsak tragikus, hanem bornírt is, mint a sötét éjszaka.