Az irigységről szól és a töketlenségről.
No meg a kognitív disszonanciáról. Az irigyek és a töketlenek nem hajlandóak belátni, hogy a nyomoruk miatt leginkább ők a felelősek, mert akkor változtatniuk kéne, tenniük valamit, de hát töketlenek, így inkább keresnek egy kellően általános és kellően megfoghatatlan okot, melyre hivatkozva mintegy felmentik saját magukat, kéremszépen, itt zsidó szupremáció van, nincs mit tenni.
Húznak hát egy jót a tablettásból, megigazítják a lyukacsos izompólót, majd idezsidóznak egy édeset és közben érzik magukat valakinek.
Végső soron jó ez, addig se a zasszonyt, a gyereket, vagy a kutyát verik.