A hifire csak annyi kiegészítés, hogy 94-es az én darabom. Ez volt az első olyan szériás midi torony ami még komponenseire bontható (tehát nem a klasszikus egybe music center), de szólni csak egyben tud, mivel szalagkábelek kapcsolják egymáshoz...
Abban az időben volt egy nagy high-end őrült haverom, 2-300 ezres cuccokkal. az apja el akarta kergetni hogy ilyen hülyeségekre költi a pénzt... (természetesen nem az övét) :) Azóta a srác jópár éve eladott mindenét, zenét sem hallgat, pedig annak idején nem okozott neki felugrani Pestrte, ha új audiofil lemez jelent meg...

Én meg ezzel ellentétben örültem hogy apám megvette ezt az egyébként hangképben nagy szőrszálhasogató másik haverom szerint azóta is rendkívül korrekt cuccot és napi 26 órákat hallgattam a zenét! (ma már én is sajnos keveset)

tudom persze hogy abban az időben sok gány dolgot kitoltak a gyárakból, a fogyasztói társadalom akkor kezdett feléledni kelet-EU-ban, tehát volt alapja a gyártók részéről, más kérdés hogy etikus-e.
Olvastam egyszer a SONY elnökétől egy könyvet, azt írta benne, hogy ő azt szeretné látni, ha majd egyszer minden ország a saját védjegyének tekkintett termékkel képviseltetné magát a világban! Erre szerintem van még pár évtizedünk, pláne hogy ekkora a monopoitási hatalom oldalukról.

Ami a tesztet illeti, szerintem sem ildomos az ilyen kommersz (nem valós értelemben vett) Hi-fi rendszereken tesztelni (nálam is legtöbbször a füles van kéznél, ritkán a torony bekapcsolva), de nem arra valók a high-end cuccok sem.
Már írtam hogy ha valaki fülelni akar, akkor Genelec és társai, vagy power rendszerek... (ma hallgattam egy RCF aktívat, nem szól rosszul!), mert azokon meg az derül ki hogy hogy szól a klón stb majd a koncerten. A hi-fi meg a hanglemezekhez alkalmas.
("szép jányt a szalmára, bicskát a szalonnára!" - hogy egy vendéglátós szakitól is idézzek) :)