Nekünk volt kutyánk lakótelepi lakásban, szegénynek nem nagyon volt választása: vagy örökbe fogadjuk, vagy meghal, mert a tsz területére nem kellett több kutya, és nem találtak neki gazdát. Szerintem jobban járt velünk. Naponta nagyon sok órát sétáltak apámmal a hegyoldalban, az öreg soha nem volt jobb egészségi állapotban, mint akkor.

A tolerancia kétoldalú dolog. Fogadjuk el, hogy egyeseknek egy háziállat kell a teljes élethez, és ha egyébként megfelelően van gondozva, a kutya sem panaszkodhat, akkor nekünk miért szúrná a szemünket? Van olyan, akinek azt sem engedném, hogy gyereket szüljön, de megteheti engedély nélkül.