kilencszáz bőnyálvér

kárászéltű rőttre főtt vékányi tehén fütyöl a pagodában egymagában, unott nyelvén bimbók hadán, történetünk sörhast növeszt. török körben füst vajúdik, axiómák flottája bögrénk alját karmolássz. predesztináltan kicserepesedett tujánk előbb ajkaim, majd kisajkaid szülik. villogó fényekben fürdő arcunk derül a harmincegytől elrévült élőholt rosencrantz mimikáján.