Telt házat Budapesten!

December 15-én végre hazai pályán játszhatunk!
Kilenc idegenbeli meccs után az elkészült és novemberben megnyílt Sportmax 2-ben hazai - HAZAI - pályán fogadjuk az Univer-Kecskemét csapatát, így kilenc (!) idegenben vívott meccs után hazaérünk.

Ez a meccs nem csak az EnterNet-NTE hegyvidék életében különleges esemény, hanem azt jelenti, hogy újra és mégis van Budapesten első osztályú kosárcsapat, lesz első osztályú kosárlabda mérkőzés.

Tavaly a MAFC képviselte a fővárost a profiligában, de sajnos a rájátszásban a kiesés elkerüléséért vívott meccseken myerő helyzetből alulmaradtak a Vásárhelyi Kosársulival szemben.

Mi viszont éppen fő szponzorunknak a hódmezővásárhelyiekkel kötött megállapodása alapján játszhatunk az élvonalban, a Vásárhelyi Kosársuli indulási jogán. Így az EnterNet-NTE Hegyvidék az egyetlen budapesti résztvevő a profik között.

Talán mindneki előtt ismert, hogy a megálapodás az utolsó pilanatban született, és az NTE lényegében az NB I. B-s szereplésre készülő játékoskeretével kapcsolódott be a küzdelmekbe. Egyetlen játékos, Kováts Róbert érkezett hozzánk a vásárhelyi A-csoportos keretből.

Így természetes, hogy nincsenek vérmes reményeink, az idei cél a bennmaradás.

Csak magyarokkal, idegenlégiósok nélkül

Ugyanakkor a vezetőség úgy döntött, hogy csak magyar játékosokból álló kerettel igyekszünk elérni ezt a célt. A magyar kosárlabdasportra károsnak tartjuk, hogy a szabályok szerint csak egyetlen magyar állampolgárságú játékosnak kell a pályán lenni, a többiek lehetnek idegenlégiósok. Emiatt már magyar válogatott játékosok is másodhegedűs szerepre kényszerülnek egyik-másik csapatban.

Például Simon László, aki nyáron a magyar válogatottban csereirányító volt, és Simon Balázs sérülése után fontos szerepet kapott a mérkőzéseken, jól játszott több EB-selejtező találkozón is. Simon klubcsapatában Zalaegerszegen a bajnokságban a most zajló szezonban az első hét találkozón átlagosan 5,9 (!) perc játéklehetőséget kapott.

A magyar bajnokságban a játszott időket tekintve az első tíz között két magyar játékos található (a 8. és a 10. helyen), az első húszban öten vannak, az első harmincban pedig összesen nyolcan (közülük hárman az utolsó négy helyen). Hogyan lehet így magyar válogatottat összeállítani, hiszen lassan alig akad olyan játékos, akinek meccsrutinja lenne?!

Ráadásul klubcsapataink nem vagy alig-alig vesznek részt nemzetközi kupamérkőzéseken. Komolyabb kupának a közelében sincs magyar csapat, amelyik pedig elindul valamilyen nemzetközi megmérettetésben, rövid úton búcsúzik, illetve rendszeresen alulmarad (lásd Körmend, Nyíregyháza).

Ennek alapján nyugodtan kijelenthető: a magyar bajnokság alacsony színvonalú a rnegeteg külföldi játékos szerepeltetése ellenére is. És a színvonal folyamatosan csökken.

Nem hisszük, hogy a mi magyar játékosokat és ezzel a magyar kosárlabdasportot támogató szereplésünk megoldaná a problémákat. De hátha belátja majd más is, hogy zsákutcában vannak, és szintén változtatnak! Vagy belátja ezt az MKOSZ is, és az Európai Unió álal sem tiltott vagy kifogásolt pozitív diszkriminációt fokozva növelik a kötelezően pályán tartandó magyar játékosok számát. Kettőre, ne adj' Isten háromra!

Vagy mi fejlődünk szép lassan olyan szintre, hogy a játékunkkal bizonyítjuk majd be: lehet eredményes csapatot kialakítani magyar játékosok főszereplésével, ha hosszú távra tervezünk és aszerint dolgozunk.

Nem az idegenlégiósok, nem a külföldi játékosok ellen vagyunk. Nem kizárt az sem, hogy az EnterNet-NTE soraiba is kerül majd külföldi játékos. Akkor, ha nemzetközi kupaporondra lépünk, vagy ha olyan külföldit érdemes szerződtetni, aki a magyar fiatalok fejlődését segíti. Ám mindkettőhöz először el kell érnünk egy magasabb játékszínvonalat.

Példának tekinthető a magyar jégkorongsport. Ott először fejlődtek a csapatok, és elsősorban magyar játékosokkal nemzetközi porondra léptek. Az osztrák és román bajnokságokban kezdetben úgy kaptak ki, ahogy most mi gyűjtjük a vereségeket. Aztán megerősödtek. A légiósok, és igazán minőségi légiósok száma pedig akkor kezdett csak szaporodni, amikor már a magyar játékosok is magas színvonalon űzték a játékot. Így érthető a magyar jégkorong-válogatott kíváló szereplése.

Nálunk a kosárlabdában, gyenge csapatokhoz érkeznek legfeljebb közepes képességű és tudású külföldiek. Itt töltenek egy kis időt, röhögve keresnek sok pénzt, anélkül, hogy megerőltetnék magukat (tisztelet a kevés kivételnek!), majd távoznak. Általuk nem lesz jó a magyar kosárlabda! Sőt!

Tenni kéne valamit! Mi teszünk!
Más is megpróbálhatná!

A tendencia sajnos nem ez. A bajnokságot hozzánk hasonlóan főleg magyar játékosokkal, illetve egyetlen idegenlégióssal kezdő Debrecen azóta amerikai idegenlégiósokat igazolt...

[nte.hu]