Minden valószínűség szerint igaza van Island-nak: a pálmák esetében a hidegtűrés nem olyan egyszerű, mint mondjuk a fügénél, vagy akár más kétszíkű, fásszárú növénynél, amelyek többségénél leginkább egy kritikus érték átlépése számít csak (általában). De az örökzöld növények egy részénél sem feltétlenül csak a kritikus minimum számít. A trachycarpussal és más pálmafajokkal pl. előfordul, hogy begombásodik, kirohad a növekvő csúcsrügy. Ezen kívül attól is megfagyhat egy pálma, ha a talaj és a levegő meg van fagyva, de nagyon hideg, anticiklonos időben erősen rásüt a leveleire a nap. Így a levél elkezdi életfunkcióit, de a talajból nem tud a gyökér felvenni vizet, így a növény tkp. kiszárad, megég a levele. Örülnék neki, ha Arth_ur kiegészítené ismereteimet ezzel kapcsolatban! Ezért a közhittel ellentétben tanácsos a pálmákat olyan helyre ültetni, ahol télen nem süti őket annyira a nap. A trachycarpusok egyébként is szeretik a sok vizet, páratartalmat nyáron is, nincs szükségük teljes napra. Ezért egy T. fortunei bizonyos körülmények között kibírhat -19 fokot is, a külföldi irodalom és magyar tapasztalatok leggyakrabban -15 és -16 fok közé teszik a levelek megfagyását. Ha lefagynak a levelei, de épen marad a csúcsrügy, akkor még majdhogynem semmi baj nem történt. ha elfagy/kirohad a csúcsrügy, akkor is regenerálódhat még.