"Antall József halála, az MDF összeomlása után, Orbán felismerte, hogy jobboldali fordulatot végrehajtva Antall örökébe léphet, és maga mö-gé sorakoztathatja a teljes jobboldalt. Így aztán - mint tudjuk - meg is nyerte az 1998-as választásokat. Az autoritárius vezetési stílus már Antall-tól sem volt idegen, Orbán a nagy elődnél is következetesebben törekedett arra, hogy minden hatalmat a maga kezébe összpontosítson. Az adott nem-zetközi helyzetben a demokratikus rendszert nem számolhatta fel, de min-dent elkövetett, hogy az ellenzék mozgásterét a minimumra szűkítse. Formálisan Horthy országa is demokrácia volt, ott is léteztek liberális, szociál-demokrata ellenzéki pártok, a baloldalnak is volt saját sajtója, csak éppen az akkori demokratikus ellenzék teljesen kiszorult a hatalomból. Az ellen-zéki sajtó szólásszabadságát kemény törvények korlátozták. Az antiszemita propagandával a már akkor is hazátlannak, idegennek bélyegzett ellenzék politikai befolyását sikerült is teljesen eljelentékteleníteni."

Európai kulturális füzetek 1999-2006.

 

  Szûcs Zoltán Gábor

“A közjogi folytonosság házában”

A politika és a nemzeti történelem viszonya Antall József felfogásában

Ebben nem az az érdekes, hogy ellentmondást lehet találni Révész szavaiban – valószínûleg mindenkiében, aki a tizenötmilliós magyarság koncepcióját azonosítja a Horthy-korszak restaurációjával –, hanem az, hogy abban a konstrukcióban, amely Antall szavait egy bizonyos jelentéssel ruházta fel, találunk egy olyan mozzanatot, melyet elsõsorban nem eszmetörténeti érvényessége (mert akkor könnyen zsákutcába juthat az értelmezés), hanem a politikai diskurzusban betöltött identitásképzõ szerepe felõl érdemes megítélnünk. Magyarán: létezett egy olyan várakozás 1990 környékén, amely szerint Trianon és a Horthy-rendszer csak együtt jelenhet meg – elutasítandó – politikai alternatívaként. Vagy ahogy ezt Szabó Miklós egy publicisztikai írásában megfogalmazta:

A Horthy-kor utáni nosztalgia elkerülhetetlenül felidézi a szélsõjobb szellemét. A mai Magyarországon négy probléma van, amely vagy önmagában csak szélsõjobboldali módon artikulálható, vagy afelé gravitál, hogy szélsõjobboldali módon fogalmazzák meg. Kiemelés – Sz. Z. G.

Ez a négy probléma szerinte: az antiszemitizmus, a cigányellenesség, az irredentizmus, az antikommunizmus.13 Ilyen várakozások mellett persze érthetõ, ha Antall József szavai legfeljebb képtelenségnek, félreérthetõ beszédnek, magyarázatra szorulónak tûntek."

 

 

Ennyit egyenlőre, de amennyiben igényled , ajánlom neke elolvasásra Szabó Miklós

(Szdsz) témába vágó publikációit....