Hát kiváncsivá tettél miket láttál Oldfieldtól, a Youtube-on :o))

Igen az általad vázolt probléma az örök probléma. De azt is tisztán kell látni, hogy tényleg rengeteg jó zene van a világban (az én meggyőzödésem szerint), nem is fér bele mind az ember életébe. Az általam korábban már többször vázolt "emberhálózat"-ban az azonos érdeklődésű embereknek a legkönnyebb ezt a mennyiséget uralniuk (perspektivikusan). Azt és csak azt hallgatni, amit érdemes valamint kiválasztani a zseniálisat a "csak" jók közül.

Bizony nem egyszerű az ilyen koncert, nálam a pálmát a Crying viszi el. A kispénzű, kislélekszámú Magyarországon, saját erőből, populáris műfajban, de művészi erőt felmutatni kívánó, 8 tagú zenekarnak szimfónikusokkal kiegészülnie (koncerten) ráadásul nem is csak "mutatóba" jelleggel: minden csak nem triviális feladvány.

Ez a szintetizátor kérdés egy nagyon izgalmas kérdés. Én például szeretném a műfajt, de nagyon bántanak a technikai korlátok. Számomra egy Korg Trinity szintetizátor, amin Vedres Csaba is játszik néha, kezdettől fogva e-l-v-i-s-e-l-h-e-t-e-t-l-e-n hangszer: a ráírt művek legyenek bármilyen zseniálisak, nagyon nehezen tudják ezt velem feledtetni (Cryingnál is megvolt ez a rossz érzésem -> ott Lengyel Zoli új csodahangszere már sokkal-sokkal jobb, kár, hogy csak egyszer hallottam még Miskolcon).

Amit meg már én is szeretnék, az elképesztő összegekbe kerül. Csak a Millennium Bell Oldfield albumnál az az egyetlen csőharang-hang az utolsó tételben többhónapos Roland-projekt volt, elsősorban marketing irányultsággal, semmint perspektivikusan. Hangzásilag talán Vangelist szeretném legjobban, de őt meg alkotóként nem tudom nagyon tisztelni, hiába vannak érdekes dolgai is.

BTW: Oldfield elsősorban gitáros. Szerintem a gitáros dolgait kell legelsősorban megismerni, még ha a komplexebb hanzásokban is páratlant tudott nyújtani az évek során.

PS: egy kérés; nickek átfedése ne legyen téma itt a topikban.