Ebben az esetben pedig szerencsésebb betenni ide a kész cikket, hátha valamelyik magyar szagember is rátalál, aki mondjuk nem járt a fűvészkertben, így nem tudhatta meg, hogy mi fán is terem az, amit ötven éve üzemi szinten termesztenünk kellene Magyarországon.
Kárpátalja
Kakiszilva a paradicsomfáról
2007-10-28 11:00:00
A cím nem tréfálkozás. A kakiszilva különös zamatú gyümölcs. Latin neve diospyros kaki. Szülőhazája az egzotikus Kelet, de a mi piacainkon is kapható. Küllemével leginkább a paradicsomra emlékeztet. Nyilván nem véletlen, hogy a növényt, melynek termése a kakiszilva, paradicsomfának nevezte el a magyar botanika.
Azt pedig bizonyára kevesen tudják, hogy a datolyaszilvának is nevezett gyümölcsöt ma már vidékünkön is termesztik. Ráadásul sikerrel, az almánál is nagyobb hasznot hajt. Legalábbis így vélekedik Vaszil Zajac, a mezőgazdasági tudományok doktora, nemzeti egyetemünk tanszékvezető professzora. A munkácsi járási Fagyaloson (Medvegyivci) éppen most szüretelik.
A gazda végigkalauzol az egzotikus ültetvényen, ahol a kakiszilva többféle nemesített változata terem. A gyümölcs jelentős részét már leszedték. Vannak azonban még olyan fák, melyek ágain fürtökben lógnak a pirospozsgás vagy narancsszínű kerekded gyümölcsök. A citrom nagyságú termés mindegyikét óvatos mozdulattal érinti meg vendéglátóm. Laza mozdulattal szakítja le a fáról és helyezi a ládába. Mint mondja, az idei év időjárása nagyon kedvezett a kakiszilvának. Rekordtermést szüretelnek. Ráadásul a gyümölcs tökéletesen érett. Azonnal fogyasztható.
– A frissen leszedett datolyaszilva kissé fanyar ízű. Sokkal finomabb a pincében utóérlelt, megpuhult húsú – magyarázza a professzor.
A gazda többféle színű és ízű gyümölcsöt mutat. Kóstolni is lehet. Valóban: más-más az íze mindegyiknek. Lédúsak, de a legjobban az aszalt kakiszilva ízlik.
– Hosszas kísérletezés eredménye mindez – mutat körbe Vaszil Zajac. – Egy kaukázusi fajtával kezdtem, de annak olyan satnya volt a termése, hogy gyorsan egy virginiai fajtára váltottam. Ez viszont bevált. Nagyszerűen érzi magát a kárpátaljai éghajlat közepette.
Vidékünk piacain, bevásárlóközpontjaiban elsősorban Olaszországból, Görögországból vagy Törökhonból származó kakiszilvát árusítanak. A legfinomabb azonban a Kínából érkező. A professzor tapasztalatból mondja, hogy vidékünkön, pontosabban az ő ültetvényén jobban érzik magukat az Itáliából származó növények, mint eredeti hazájukban. A Rosszijanka fajta pedig akár a 35 fokos fagynak is ellenáll. Ez utóbbi termése is lédús, zamatos, egy-egy példány húszdekásra is megnő.
– Bármilyen furán hangzik, ezek a fák szexuális életet is élnek – magyarázza Vaszil Zajac. – Vannak nő- és hímnemű egyedek. Az ültetvényemen 5–10 nőnemű növényre jut egy "férfi". Gyümölcsöt természetesen csak a nőneműek hoznak. A virágok májusban fogannak és októberre érik be a termés. Egy-egy fáról akár 30 kilónyit is lehet szüretelni.
Nemzeti egyetemünk professzora saját bevallása szerint Budapesten, a Pál utcai fiúkból ismert füvészkertben találkozott először a datolyaszilvával. Az onnan szerzett fajtát később másokkal keresztezve kísérletezett ki új, idehaza jól bevált fajtákat. S mint mondja, az aránylag igénytelen növény gyümölcse az almánál is zamatosabb és termesztése is gazdaságosabb, mint a jonatáné.