Annyira fáj, hogy nem érted! Hogy amit tettél, árulás volt! Talán volt oka dühösnek lenned, de az első adandó alkalommal beköpni...! De ha legalább értenéd, miről beszélek... és nem Sz.-t okolnád, amiért volt mersze nem eltussolni az árulásodat... és most mented az irhádat. Mented magad azzal, hogy őt bántod.
Tudod hányszor bántottál meg? És tudod milyen érzés rádöbbenni, hogy kihasználtál? Hogy arra kellettem, hogy a szerelmi bánataidban igyon veled valaki, és legyen kinek mesélned a pasi-ügyeidet? És az első olyan esetben amiben te is sérülhetsz, rögtön kiadsz!
Nem szeretsz és ezt még talán te sem tudod. De én már tudom és nagyot csalódtam. Benned is, és magamban is.