A minőségre valóban nagy befolyással van az, hogy milyen fajta és milyen állagú fügéből készül. Nem tudom, hogy a receptje mennyire lehetne különböző a többi gyümölcs lekvárjáétól, attól eltekintve, hogy vagy nem kell bele cukor, vagy csak minimális mennyiségű. Mi nem alkalmazunk semmilyen eltérő eljárást.
Évek alatt kiderült, hogy melyik fajta mire alkalmas leginkább.
Az aszaláshoz az általam "zöld fán aszalódó"-nak nevezett esetében nem nagy tudományra van szükség, mert a fán megaszalódik. Legföljebb annyit érdemes tenni vele, hogy az ember időnként lerázza a potyogásra érett, aszalt gyümölcsöket, hogy ne a fa alól kelljen fölszedni őket, földtől szennyesen, sárosan, vagy a hangyák martalékaként. A lerázott gyümölcsöt egy-két napra érdemes még a napra kitenni, hogy jó szárazzá és eltarthatóvá váljon. A többi, még aszalható, de magában már ilyen fokon nem aszalódó fajta esetében ez az utószikkasztás, értelemszerűen, hosszabb időtartamú.
A másodtermések esetében ősszel előfordulhat, hogy az utószikkasztást kis elektromos aszalóval végezzük, több részletben, néhány órán keresztül szárítva egy-egy föltöltésnyi mennyiséget.