Akkor duplán sajnálhatod a tegnapi estét.

"Előzenekarként" egy lengyel srác játszott félelmetes muzikalitással midis vibrafonon. Gyakorlatilag 3 oktáv midibillentyűzet kb tenyérnyi érintőtéglákkal. Ez össze volt kötve mögötte egy rakás analóg, digitális szintivel, szemplerrel, multieffekttel. Amit kihozott belőle az óriási!  Rafinált harmóniák, melyekre virtuóz szóló került még rafináltabb hanxínekkel, helyenként ritmussal ami dob vagy arpeggio. Egymaga többet hozott mint a Kraftwerk. Hiába, jazzzenész, meghát eltelt 30 év :-)

Utána a már jól ismert Raphael Wressnig-Enrico Crivellaro Hammond trio. Megint befűtöttek szépen. Lendületes, virtuóz és ami a lényeg, nagyon jó hangulatú nóták a műsor elején, végén. Talán a közepén azt a blúzos részt nem kéne mindig annyira elhúzniuk. Felvettem az első órát belőle, aztán low battery :-(

A konecert előtt recsegett a magasa a 22R lezliben. Az ECC82-re gondolt-unk, de aztán inkább arra jutottam hogy a magassugárzója van félig a sírban, ígyhát ha nem is tetszett neki, de javasoltam a biztonság kedvéért hogy most csak félig hajtsa ki a laciját. A hangerőhiányt meg visszakapta kontrollból. Jól le is ment a műsor.