Ad verő, bocsánat, most találtam. Kovács Antal nagyági plébános írja a Nemzeti Társalkodó 1832. évi április 28-án megjelent számában, az erdélyi magyar bányanyelvben hemzsegő német és román eredetű szavakra fenekedve: „Noha azért éppen nem vagyok hajlandó a’ Verőt Hámornak, a’ csebret sáflinak, vagy a’ poharat glázlinak mondani.” A verő az eredetiben ritkított, de azt itt nem tudok.