Darabonként 680 millióba került a Desiro második eresztése. A Desiro ugyan olcsó, könnyű, emellett a szokásosnál rövidebb élettartamú járműnek készült (lásd az építési alapelveit), de szerkezetileg 25-30 évet így is kibír.

A Bz szintén könnyű, és így szerkezetileg a szokásosnál rövidebb élettartamú járműnek készült - 25-30 évvel ezelőtt. 2005 elején került 120 millióba 1 db. iker Bz. Ha az idei ára a 120 millióhoz úgy viszonyulna, ahogy pl. a MÁV-Start állami támogatásának 2005-ös és 2008-as összege viszonyul egymáshoz, akkor inkább ki se merem mondani, mennyibe kerülne most egy iker Bz. De még ha ezt a hatást el is felejtjük egy pillanatra, két tényezővel kell szembenéznünk:
1. 2005 óta a Bz-k öregedtek három újabb évet. Úgy, hogy a három évvel ezelőtti életkoruk is az eredetileg tervezett élettartamuk végén volt. A gyártó rövid időszak alatt szállította le a járműveket, ezért a szerkezeti állapotuk között túlontúl nagy különbségeket ne várjunk. Ebből következően, 2009-ben (mert 2008-ról már lemaradtunk) 29 db. ikresítés anyagköltsége egységesen nagyobb lesz, mint 2005-ben.
2. A fentiek miatt is, az ikresített járművek további üzemidejét jelentősen nem lehet megnövelni, hacsak újra nem gyártod az egész járműszekrényt. Szóval 10 év, de az is neccesen.

A 680 millió és a 120 millió így már vészesen közeledik egymáshoz. De még ebben az esetben is lehet értelme a ikresítésnek, mert pl. hiába éri el rövid időn belül az ikresítés ülőhely-évre vetített költsége az új járműét, ha a MÁV-Startnak (pontosabban a tulajdonosnak) nincs egyszerre annyi pénze, hogy megvegye a drágább, de hosszabb élettartamú járművet. De itt lépnek be újabb szempontok. Például, a MÁV-Start nincs abban a helyzetben, hogy csak a fentiek alapján döntsön. Állami pénzekből él, aminek persze vitathatatlanok az előnyei (kar megránt, és hullik az adófizető pénze), de vitathatatlanok a hátrányai is (fejtetőig történő elmerülés a "poilitka" feliratú kulimászban).

hm