Köszönöm én is a te történetedet :) Jó, hogy ezek a témák előkerültek, mert a sors és a végzet fogalmához szerintem nagyon szorosan kapcsolódik a halál kérdése (és annak körülményei, időpontja stb.). Nem véletlen, hogy feszegetem :) Szerintem másnak is vannak ilyen történetei, szép számmal.

Például most eszembe jutott a keresztanyám története, aki egyedül élt a testvérével (az édesapámmal), majd annak halála után pár évvel rákos lett, és meghalt. Nagyon szerette, szinte gyermekeként, aput. Elgondolkodtam rajta sokszor, hogy vajon nem úgy van-e, hogy egyszerűen meg akart halni, és kész? Utánament. Hol itt a sors? Hol a végzet? Ha ez tényleg így van, és mi döntjük el a halálunk időpontját (márpedig nagyon úgy néz ki), akkor kizárt dolog, hogy előre meg legyen írva. Vagy már az is meg van írva előre, hogy eldöntjük? :)

Aztán itt vannak a nagy, sorfordító, lobogó szerelmek. Engem elgondolkodtat, hogy a környezetemben több olyan eset is "regisztrálható", amikor le nem rendezett, ki nem teljesedett szerelmek például egyszerűen "visszajönnek". Mintha addig nem lehetne továbblépni, amíg az nincs lezárva. És a sors ad még egy esélyt, befejezni, pontot tenni a végére. Velem például megtörtént pár éve hasonló :) Ez pedig olyan, hogy szinte kizárt, hogy nem volt előre megírva... mármint a lehetőség, hogy ott lesz majd egy "csomópont" a sorsodban, ahol ennek megoldása lesz. Ilyen, vagy olyan, az mindegy. Te hogy látod ezt?

A tanácsodat köszönöm, magam is fölfigyeltem már erre a jelenségre. Az ember sok esetben inkább magának magyaráz, mint a másiknak :)