Szó nincs nagyravágyásról! Akkoriban 7-en laktunk egy fedél alatt 100 m3-en, három generációból. Csak akkora bővítést végeztünk, hogy ki-ki félre tudjon vonulni pihenni, tanulni. Nem kell minket azért cikizni, hogy, ha keservesen is de megoldottuk a lakásgondjainkat - nem vártunk tanácsi vagy szövetkezeti lakásra - vagy 8 évig minden szabadságunk (még a tanulmányi is, mert főiskolára jártunk az építkezés mellett) az építkezésre ment el. Ha eladnánk a házat, amit még eddig fenntartottuk a saját nyugdíjunkból, és egy kisebbe költöznénk, akkor óhatatlanul felélnénk az esetlegesen kapott árkülönbséget. Nem tudom, hogy így 60 felett milyen lenne megszokni egy új környezetet, mert a fáma is azt mondja, hogy öreg fát átültetni egyenlő a pusztulásával. Örülök neki, hogy dolgozik, de kérem közben gondolja magát az idős emberek helyébe, hogyha már nem tudja a közösség könnyebbé tenni életüket, akkor ne hozza Őket kiszolgáltatott helyzetbe.Nem a szocializmusról vagy a szolidaritásról van itt szó, hanem a feltételek olyan kialakításáról, ahol a legtöbb réteg elviseli a közterheket. A 40 -es, 50-es években született generációk - demagógia nélkül, és ha sokszor nem is önszántukból - sokat tettek a közösségért ma már megfáradtan, csak békességben és nyugalomban szeretnének élni.