Kálvin: A keresztyén vallás rendszere II,7

" A törvény nem azért adatott, hogy a régi népet önmagában megtartsa,
hanem, hogy a Krisztusban való üdvösség reménységét az ő eljöveteléig táplálja."

Ez olyan kijelentés, aminek nemhogy alapja nincs, de még értelme sem! A logikáról meg ne is beszéljünk, inkább keresztény asszociációs hitetésről van szó!

Nézzük, hogy mit is jelent általában, de pl. a zsidók számára az üdvösség...., ami keresztényeknek már bebiflázott idealista hittétel:

" ÜDVÖSSÉG: Az Ószövetség tanúságtétele szerint az üdvösség mögött mindig meghatározott tapasztalat áll: megszabadulás az ellenségektől, a fogságból, fel-
gyógyulás súlyos betegségekből; (vagyis Isten segítségének megtapasztalása.) / Ilyen tapasztalatokból bontakozik ki egyre tisztábban az üdvösség története, melynek során a választott nép a végleges üdvösség felé tart. Ennek a végső üdvösségnek feltétele a belső megszabadulás a bűnöktől./ "

Nos, valójában az üdvösség nem más, mint a jó közérzet..., az egészséges testi s lelki folyamatok harmonikus működése!

Miért is kell ezt vallás-idealisztikusan misztifikálni, főleg a halál utáni tovaélésbe reményt keltetni az emberekbe?

Mit is kellene értenünk a Krisztusban való üdvösségen?

Mit is kellene értenünk egy megváltóban való üdvösségen?

Isten eredetileg miért is ígérte ezt a lehetőséget és milyen formában és mivé is értelmezték agyon az Isten szavait?

Most a messiás hozza el a végső megoldást a segítséget, a jólétet, az egészséget, a szeretetet, avagy arra kell gondolni, hogy ez messiás függően, mint egy droghoz való kötődés alapján következik be, vagyis a a Krisztusban lehet csak a végső megoldás mindenre és míg el nem jön, addig egy másik drog, a reménység tartja szinten vallási identitásunk egyházi írott és íratlan szabálynak való megfeleléseink tudatossan cselekvő tényezőit?


Izraelnek adott törvény nem egy nép megtartása végett adatott, sem nem azért mert holmi krisztusokra kelljen várakozni, reményelni, majdan, hogy eljön és akkor a nagy bimbamm lesz...., hanem az emberért, a felebarátért, és a népen belüli "köztörvényes "dolgokért adatott!
Isten kilátásba helyezte, hogyha kell, akkor majdan a szükséges időben elküld egy Izrael fiai közül választott embert, aki vezére lesz, mint Mózes a népének....., és majd Ő elősegíti, hogy végbe is menjenek a dolgok!

Itt szó nincs sem Jézus megváltó szerepköréről, hogy benne reménykedni kellene, főleg, hogy semmi sem úgy történet, ahogyan azt anno a keresztény egyházatyák előrejósoltatták!, azóta is csupán hitető egyházfüggő keresztény jóslások maradtak....