No, akkor nézzünk egy idézetet egy nem magyar Nobel-díjastól:

Egy kimondhatatlanul pontos marslakó

" Nem, most nem egy másik űrtanmese következik, mondjuk láthatatlan tizedesjegyekkel, a történet igazi marslakókról szól. Azokról, akik a huszadik század elején beszivárogtak a világ legjobb egyetemeire és kutatóintézeteibe; pontosabban arról az előőrsükről, amelyik bolygónkon az első bázisukat létrehozta.

Azon buktak le, hogy - bármilyen sokáig gyakorolták is - egyetlen földi nyelvet sem tudtak akcentus nélkül beszélni. Volt ugyan egy ügyes trükkjük erre is: magyar emigránsoknak álcázták magukat, hiszen köztudott, hogy a magyaroknak van ez a fura nyelvi sajátosságuk. Olyan fizikusok tartoztak közéjük, mint Eugene Wigner ( saját álneve szerint Wigner "Jenő" ), Edward ( "Ede" ) Teller, Leo ( "Leó" ) Szilárd, vagy a modern matematika géniusza, John von Neumann ( Neumann "János" ). Talán el is hitték volna róluk, hogy igazi magyarok, csakhogy Sherlock Holmes kiderítette: többségük nemcsak ugyanabból a városból jött, hanem ugyanabba a középiskolába is járt. Ez természetesen már több volt, mint gyanús és dr. Watson a helyszínen nemsokára rábukkant annak a személynek a nyomaira, aki az akkori magyar közoktatás legfőbb irányítójaként fedezte, sőt közvetve maga szervezte meg a marsiak e gimnáziumnak álcázott titkos hídfőállását. Ezt a személyt úgy hívták, hogy Eötvös Loránd báró. " / Leon Lederman: Az isteni a-tom /