Or Kán 2008.11.23 0 0 17 "Amire végképp nem számítottam: a lányom Uppsalában rámpirított, hogy ne feltétlenül magyarul ordítsak át neki az áruház egyik végéből a másikba, s nemcsak azért, mert nem illik, hanem mert az idegen szóra felkapják a fejüket az emberek, s én csak erre várva, szokás szerint elkezdem nekik magyarázni, hogy magyar vagyok Magyarországról, aztán élvezem, ahogy csodálkoznak. Magyar ember amúgy is nagyon hülye tud lenni a határait átlépve, azt hiszi, hogy midőn az uppsalai áruház pénztárosnője megtudja, hogy ő magyar, azonnal széles vigyorral sorolni kezdi, hogy Bartók, Kodály, Teller Ede, de minimum Puszkasz, vagy ha az se, akkor a Rubik-kocka. De ez most nincs benne a levegőben, itt én most ne szórakozzam. Értsem meg, az uppsalai pénztárosnőt nem biztos, hogy érdekli a Rubik-kocka, másrészt amit tud Magyarországról, azt a tévéből tudja. A tévében pedig Magyarország hosszú ideje leginkább csupa náci egyenruhából, náci jelképből áll, a hozzájuk tartozó egzaltált arcokkal és meneteléssel plusz az aláfestő szöveg Trianonról, rasszizmusról, antiszemitizmusról. Értsem meg, a külföldi tévékben most mi vagyunk Európa szemete, s nincs annyi Rubik-kocka, ami a híradórészleteket feledtetné."