Ez tényleg csak egy vicc. A DNS genetikei kódot nem hordozó részei a kód másolásához szükségesek. Amikor a m-RNS hozzákapcsolódik a kibomlott DNS szakaszhoz, hogy másolatot készítsen a genetikai információt hordozó kódrészről, akkor valaminek ott kell tartani a m-RNS-t a DNS mellett. A hidrogén-hidak tartják ott, de az csak akkor működhetne, ha a m-RNS pontos ellendarabja lenne a DNS adott szakaszának. Azonban az m-RNS csak egy része pontos ellendarabja a DNS-nek, a molekula többi része -ami nem a kód mintája, hanem az RNS működéséhez szükséges részek- már nem illeszkedik a kódot hordozó DNS részekhez. Ezért a kódot hordozó rész után olyan szekvenciák jönnek, ami a kódot másoló m-RNS DNS-hez kötését segítik. Semmi véletlen vagy genetikai szemétgyűjtő, sőt, semmi evoluciós maradék nincs ott, hanem nagyon is ki van találva ez, másként nem is működhetne! De ez nem mai találmány, legalább 40 éve tudott dolog, nem sokkal a DNS felfedezése után rájöttek, hogy a kódot hordozó szekvenciák után ilyen kötést segítő nukleinsav-elrendeződések következnek, ami a kódoló résszel együtt fontos a DNS-ben.