Jó reggelt Jávorfácska!

Tehát a megigazulás Krisztusban szvsz folyamatos sorsfeladatunk.

Teljesen egyetértek! Különös ez a megigazulás dolog. Örvendek, hogy sokakkal ellentétben Te nem dédelgetsz olyan hamis ábrándokat, hogy mivel megtértél és megkeresztelkedtél, akkor már van is üdvösséged, ezután már semmi dolgod! A megtérés szerintem sem a vége az élet bűnnel terhelt első részének, amivel egyből rendben is lesznek a dolgaink és karba tett kézzel várhatjuk az ítéletet, hanem ellenkezőleg, a megtérés a kezdet, akkor kezdődik az élet, a minőségi élet Jézussal, amikor Isten tud használni minket és áldássá leszünk másoknak Isten dicsőségére. A megtért ember is bűnös, nem lesz automatikusan bűntelen, de már tudatában van bűnös természetének, és tudja is a megoldást. Egyik véglet sem egészséges, mikor homokba dugjuk a fejünket és azt gondoljuk, Jézus vére megtisztított, már semmi bűnöm nincs, nem is teszek semmit, nehogy eljátszam a nagy nehezen megszerzett üdvösségemet, csak idétlen vigyorral az arcomon szemlélődök, de a másik véglet is torz, mikor valaki folyton bűnein rágódik és bűnközpontúvá válik az élete. Legyen Isten-központú az életünk, akkor lesz a lelkünk egészséges és Isten számára jól használható. Így "szerzünk" üdvösséget, hogy elfogadjuk az ingyen kegyelmet, ami Jézus egyszeri, teljes és tökéletes váltságában rám is érvényes és minden bűnömre elegendő. Akinek van üdvössége, az onnan tudja, hogy van, ha azt látja maga körül, hogy fényt visz a többiek életébe, de aki sötétséget lát maga körül, ott baj van, mert a sötétség nem jön sehonnan, hanem a fény jön belőlünk, de ha nem jön a fény, akkor marad a sötétség. Mi ez a fény? A lelki világosság, amit Istentől kapnak az üdvösségre szántak.

nem értem, miért ne igazulhatnánk meg Krisztusban a halálunk után?

Mert Jézus azt mondta (Lukács 13,23-30).