De hogy ismét megelőzzem azt, aki a napfény valamelyik városából ideszúrna nekem válaszként egy képet, bemutatok néhány illusztrációt a városklíma karikatúrájaként. Az első képeken látható, teljesen talajon lévő rendkívül fagyérzékeny virágok egy muraszemenyei (folyóvölgy) elhagyott, lakatlan, fűtetlen ház fala mellett, a mellette lévő szintén lakatlan, fűtetlen ház udvarán vannak. A kertben lévő, kb. -3 - -4 fokos fagyról árulkodó lágyszárú növényekkel ellentétben ennek a hiperfagyérzékeny kis növénynek a falhoz közeli részei majdnem épek.
Mit is jelent ez? Az épülettől távolabbi talajfelszín feltételezhetően -10 fokot közelítő hőmérsékletei mellett a fűtetlen fal hőtartaléka képes volt egy parányi mikro-hőszigetet képezni a nyilvánvalóan teljesen mozdulatlan légtestben, ahol a mozdulatlanság biztosította, hogy ez a kis hősziget izolált maradjon.
A másik képeken egy lakott, fűtött ház előtt vannak a nagyon fagyérzékeny virágok teljesen ép állapotban.
Ebből fogalmat tudunk alkotni, mit jelent egy sok négyzetkilométer felületen elterülő, minden zugában hatalmas falösszfelülettel rendelkező város.
Miért is ajánljuk a korlátozottan fagytűrő növényeket minél inkább a falfelületek közelébe ülteni?
Persze a városi hobbikertészkedés egy egészen más kategória, mint amit a korlátozottan téltűrő növényekkel meg kellene valósítani. A dombvidékeken ezerhektáros (makro) nagyságrendben állnak rendelkezésre olyan klímájú területek, amelyek vetekszenek a mesterségesen előálló városi hősziget adta előnyökkel úgy, hogy közben üzemi méretű termesztéshez nyújtanak lehetőséget. Ezért papolok én erről ennyit!