tömés

 

karomhoz

közel

a szék

karja
sarokba

szorít
félek
néha
leleplezem
magam

ujja

meleg
számban
még
csend
szememben
éles
kavarogó
szavak
mozdulatlanul
rángok
alatta
ezüst
zenéd
dobál
színeket
Drágám
megvetett
agyamba
zajos
kép
villódzik
remeg

-Pö!
szétszakít
feszíti
ajkamat

-Pö!
hideg
nyelvével
tsókol
Rád
gondolok
hangosan

 

másnap is érzem a behatolást