Kevés reakciót is kaptam és egy apróságra senki nem figyelt: ha felszínesen hasonlítjuk össze a hegyi és a patakparti utcai helyzetet, benyomás szerint nem érzékelhető különbség, már annak, aki nem érzékeli. Pedig az ördög éppen ezekben a részletekben rejlik. Az utcában nem láthattunk volna ép paprikát és paradicsomot. Ha nagyon megnézzük a büdöskét, az utcában megfagytak a levelei, a hegyen meg sem pörkölődtek. Ezek pedig ugyanolyan eltéréseket takarnak, amelyek téli viszonyok között például a füge túlélési küszöbén inneni, vagy azon túli helyzeteket valósíthatnák meg.
És még mielőtt valaki, mondjuk a paprikára vagy paradicsomra válaszként egy szép rózsa képét tenné föl a napfény valamelyik városából, megelőzöm én a patakpartról, ahol már elbúcsúztunk a lágyszárú nyári konyhakerti növényektől és megállapítom, hogy bármennyire tartotta is magát a síkság az idén, affenébe!, a paprikalegtovábbépenmaradási versenyt ezúttal is a domb nyerte.