ÉN ÍGY ISMEREM:

 

 

Esik eső, sűrű cseppje sötét felhők alján
Szomorúan verdesi a betyárcsárda falát
Tört ablakán süvít a szél benne csonka lámpa
Meg-meg inog hosszú drótján füstös már a lángja

Vendég ide hogy is jönne ily cudar időben
A csaplárné is kint aluszik a régi kármentőben
Hej mer olyan jó madarak most már nem is járnak
Vége van már régen vége a betyár világnak

Ám de mégis ajtó nyílik s lassan belép rajta
Őszült ember meglátszik hogy régi betyár fajta
A csaplárné is nagyot néz, hogy még egyszer hallja
“ - Kocsmárosné, száz szál gyertyát száz icce bort
Ide az asztalra.”

A vén betyár egyre ordít, fokosát forgatja
“ - Kocsmárosné, száz szál gyertyát száz icce bort
Ide az asztalra.”

A vén betyár egyre ordít, fokosát forgatja
“ - Kocsmárosné, száz szál gyertyát száz icce bort
Ide az asztalra.”