Viccelünk ezzel, de engem tényleg nagyon mélyen elgondolkodtatott, hogyan lehetséges, hogy ennyir idős emberek ilyen szívesen jöjjenek számukra addig teljesen ismeretlen, idegen helyre. Azért is nehezen tudom ezt megérteni, mert nekem a gyerekkorom helyszínétől mindössze 20 km-re elmozdulva is gyötrő nosztalgiám van és irigylem azokat, akiknek megadatott, hogy az egész életüket ugyanabban a környezetben, sőt ugyanabban a házban éljék le, mint például a "télibarack" tulajdonosa, akivel gyerekként sokszor játszottunk együtt ugyanott, ahol még ma is él.