Sziasztok! Új seprő vagyok itt, így bemutatkozom! Maratonista vagyok, aki hétszer futotta a klasszikus távot és egyszer Veitschben futottam egy 56 kilométeres 2200 méter szintkülönbségű hegyi ultramaratont az Alpokban. Kettő monacoi és egy prágai maraton mellett a többit a fővárosban futottam.

A koncert nekem ultrarövid volt, de velős! Életem első analógélménye a 215. sor L sorának 4.-es székéből! Nekem semmi bajom nem volt a megszólalással, ütős volt minden, bár az elsőszámú kedvencemet, Klaus Schulze-ét is meghallgattam volna, amikor a "The Poet" című klasszikusát adta elő 1976-ban!

Nekem az Oxygéne az első jugoszláv nyomású bakelitem volt és egyben a legelső

elektronikus zene is az életemben. Utána a Tangerine Dream Sorcerer című klasszikus filmzenéje jött. Az analóg hetvenes évek-béli tombolása csodálatos remekműveket és hatalmas koncerteket hozott.

Hiába, no! Az analógnál nincsen jobb és hitelesebb!

Viszont tényleg játszhatott volna Jean-Michel kicsit többet is. A Tangerine Dream 1997-es PeCsa-béli koncertje két több, mint egyórás szettből állt, mellé 25 perces ráadást is játszottak. Az első szett Tournado néven Zabrze-ben lett rögzítve, a második pedig Valentine Wheels néven Londonban. A ráadásokat a Dream Encores tartalmazza.

Egyelőre ennyit. Vigyázzatok magatokra!

U. i.: Szerettem volna ide Krojf néven regelni, de a nyüves gépezet azt mondta, hogy az már foglalt. Másik Krojf, bújj elő rögvest!

Ja meg a regelés után egy óráig nem írhattam semmi hsz.-t! De mérges voltam!