Ma Flooval végrehajtottuk a tegnap kilátásba helyezett évadbúcsúztató kirándulást. Ezzel a beszámolóval szeretném érzékeltetni, milyen indikátorokat figyelünk mi az egyes évszakokban előforduló, a növényekre meghatározó hatást gyakorló időjárási események érzékelésére. A klímát és a mikroklímákat igyekszünk ilyen tapasztalatok alapján megítélni.
Letenyéről indulva Kistolmácson át Bázakerettyére, majd onnan Budafapuszta érintésével Kiscsehin , Dömeföldén, Kányaváron keresztül a pákai szőlőhegyig mentünk. Onnan Iklódbördőcén és Lentiszombathelyen áthaladva Lenti volt a következő állomás. Lentiből Rédics felé haladtunk, majd onnan fölugrottunk a Tenke-hegyre. A hegyről vissza Lenti, majd Lovászin keresztül vissza Letenyére. Szándékosan haladtunk végig a dombvidék belső völgyein, hogy láthassuk, látható-e fagy nyoma a legérzékenyebb nyári növényeken. Csak ámultunk-bámultunk, hogy a legnagyobb fagyzugokként nyilvántartott helyeken sem volt érzékelhető semmilyen fagyhatás semmilyen lágyszárú kényes növényen sem. Olyan fantasztikus virágorgia van, mintha nem november közepét léptük volna át, hanem legföljebb októberben lennénk.
Nagyon nagy kíváncsisággal szemléltük meg a bázakerettyei babot, lévén, hogy ez az egyik legfagyérzékenyebb növény. Fagyás nyoma ezen sem volt, amint sejtettük is előre, dombon lévén.
A hatalmas babérmeggy még Floo mellett sem törpül el (inkább fordítva). Ebből a dísznövényből az országban nagyon sok elfagyott Magyarországon a harmadik évezred első éveinek kemény telein. Itt a kerettyei dombon egyáltalán nem károsodott.