Szerintem egy verselemzésnél kívülről befelé kell haladni, általánostól a konkrétumok irányába, lehetőség szerint be kell ágyazni a korba, az alkotó életébe, párhuzamosságokat, analógiákat érdemes tekintetbe venni, hangsúlyt fektetnék a kortárs emberhez szóló üzenet lehetőségére és konkrétumaira, külön elemzném a tömörséggel kapcsolatos aspektusokat, nyelvi finomságokat, de legfőbbképpen az analízisnek az intellektuális és lelki szintézist kell szolgálnia.

Tanításnál pedig örömpontokat kellene szerintem megragadni és azt megmutatni. Például egy Babits Mihály Jónás imájánál vagy József Attila Reménytelenül című verseknél, Latinovits Zoltános hangfelvételt lejátszani, aztán ugyanezt a kört After Cryinggal is megtenni. :o) Bár a versmegzenésítésekkel nagyon-nagyon óvatosan bánnék.

Ha idegennyelvű az alkotó (vagy, ha két irányba is lehetséges műfordításról beszélünk), akkor idegen nyelven is elővenném a szöveget. ha több fordítás van (pl.: Shakespeare), akkor azokra is kitérnék.