Kendőbe zárta ősz haját
ahogy a régi nagymamák.
S ha látta, apánk nem figyel
esténként súgva kezdte el:

Tedd össze így a két kezed,
így teszi minden jó gyerek.
S szomorú szemmel végigmért,
s nevettünk – Isten tudja, miért...

Nézz csak fel, az ég magas
Bár azt mondják, hogy nem igaz
Ott jártak ők, – a repülők
És nem látták... sehol

Kell ott fenn egy ország
mely talán ránk is vár
Kell ott fenn egy ország
amit senki nem talál
Kell ott fenn egy ország
mely bárkit átölel
Kell ott fenn egy ország
amit sosem rontunk el

Felnőtt az ember, s mindent lát
Szobánkban ott a nagyvilág
Melyből egy gyermek mit sem ért
Egy kőre hajtja kis fejét

Az arca szép, nem álmodó
Nem kelti fel már ágyúszó
Csak egy hang szól, halk és fáradt
mint egy régi altató

Nézz csak fel, az ég magas
csak hadd mondják, hogy nem igaz!
Mit tudnak ők, – a repülők
A szívük jég, csak jég...

Kell ott fenn egy ország
mely talán ránk is vár
Kell ott fenn egy ország
amit senki nem talál
Kell ott fenn egy ország
mely bárkit átölel
Kell ott fenn egy ország
amit sosem rontunk el