Ha jól értelmezem, attól tartasz, hogy az emberek rosszul használják ezt-vagy azt a szót, annak ettől megváltozik a jelentése, és emiatt a nyelv valamiképpen negatív irányban változik. Pedig ilyen jelentésváltozások folyamatosan zajlanak minden nyelvben, és nem látom be, hogyan jelenthetne ez bármiféle értékvesztést. Az én belső szótáram szerint például az amennyiben szavunk "mivel, mivel hogy, tekintve, hogy" jelentéssel áll, de minduntalan látom, hogy a beszélők szimplán "ha" jelentéssel használják... lehet, hogy én tudtam rosszul, vagy éppen most zajlik egy jelentésváltozás. De nem gondolom azt, hogy ettől a magyar nyelv kevesebb lenne. Vagy más: gyakorlatilag a szemünk előtt zajlik az egyelőre - egyenlőre "párharc": valószínűnek tartom, hogy pusztán számuk miatt is azok győznek, akik összemossák a két szót, és néhány évtized múlva végleg összeesik a két jelentés.

De a legszebb példát - ha szabad - az angol nyelvből tudom hozni. A nice szó első előfordulásakor, 1290-ben még ostoba, buta jelentéssel szerepel; egy évszázadon belül Chaucer már buja, ledér jelentéssel használja, aztán a következő négyszáz évben jelentett extravagánst, elegánst, különöst, lustát, férfiatlant, fényűzőt, szerényt, enyhét, precízt, vékonyat, félénket, diszkriminatívat, kecseset, míg aztán a tizennyolcadik század végére nagyjából elérkezett a mai kedves, kellemes jelentéséhez. Ettől még az angol nyelv és az angol beszélők köszönik, jól megvannak.