Otthagytam abba, hogy Bogányi jól besöpört a kritikusoknak, és ez nagyon tetszett. :o)

Mostanra sikerült végignézni az interjút/beszélgetést. Mit mondjak a végére sikerült valahogy belelendülni úgy, hogy a kislány végre hagyta jobban Bogányit kibontakozni.

Nagyon jó volt hallani, hogy nem korfüggő amikor egy darabról kell beszélni, hiszen nyílván a hitelességét kockázattaja az ember, azzal ha manipulálni akar.

Bogányi is említette a Manók táncát, hogy például Chopin gyászindulóba nehéz ilyet belehallani. :o)

Bogányi Rachmaninovot pozitív kontextusban említette, mint nagyon jó zongoristát. Mostanra már igen kiváncsi vagyok mit is mondott pontosan a Müpában Bogányi, amiről Tündi említést tett a komolyzenés topikban.

"Nem lehet valaki olyan nagy zenész, hogy kicsiket ne tudjon tanítani" - zseniális Kodály mondás.

Zseniális mondatokat engedett el Bogányi a pozicióhoz ragaszkodással, segíteni/átadni tudással vagy éppen a kiégéssel, abbahagyással kapcsolatban. Megmerem kockáztatni senkitől nem hallottam még ennyire konkrét, modern és szívemnek oly kodves gondolatokat a témában.

Nagyon tetszett minden hangja a sakkal, vesztéssel-nyeréssel, Jáki Szaniszloó teológus-fizikussal vagy éppen Liszt vallásosságával kapcsolatos eszmefuttatása is.

Kifejezetten nagyon szívesen elbeszélgetnék vele, pontosabban feltennék neki pár kérdést és hallgatnám. ;)