A tulajdonosokat verősgazdáknak hívták, a verőskovácsok verősmunkások többsége cigány volt. A XIX. század közepe táján leáldozott a torockói vasnak, 1882-ben már csak egyetlen komoly verő, a Botárok vereje működött. Ma is látható a Zoltán vereje. Ezt eredetileg Simonok verejének hívták és 1872-ben a Vernes testvérek alakították át kapaverővé, ahol kezdetben mecenzéfi "vaskenyeret" dolgoztak fel. Egészen az 1950-es évekig működött, bár a végén már Kudzsirról származott az alapanyaga. (Kós Károly – Szentimrei Judit – Nagy Jenő – F. Halay Hajnalka – Furu Árpád: Torockói népművészet.)