>Pontosabban inkább a politikai, történelmi vonulat maradt ki az életemből annakidején.

Ez egy örök dilemma például szerintem.

Egy tizenéves kamasznak, akinek nincs választójoga mennyit kell foglalkoznia politikával? Különösen, ha a szülei egyértelműen politizál(ná)nak otthon. (Most nem is csak a pártpolitikára gondolva.)
Vállalja véleményét ne vállalja, pláne esetleg a kettőséget (mást érezni otthon, mást mondani az iskolában), maradjon ki az egészből vagy ne maradjon. Egyáltalán érdekelje-e vagy sem a téma. Ha a szüleivel érez együtt, akkor "manipulálhatóság" bélyegét kapja, ha tudatosságból szembemegy a szüleivel arról jobb nem is beszélni.

Nekem is kimaradt a "történelmi vonulat", ami jó volt, mert sok minden másra tudtam koncentrálni és rossz volt szembesülni a passzivitásomból eredő rossz érzésekkel a rendszerváltás környékén.

Szerintem manapság az a helyes gondolatmenet, hogy politikával való stresszt nullára kell szorítani egy ifjú életében. Törekedni kell a deklarálás szintű kívülállóságra. Viszont nem kell(ene) menekülni semmilyen témáról folyó beszélgetéstől: érdemes figyelni a többieket, észrevenni az érvelési lyukakat, esetleg olykor ördög ügycédjét játszani, vagy egyenesen megpróbálni gondolati rendszert építeni, amit minél nagyobb konszenzus tud övezni és így tovább. A való életben is a konzisztens gondolati rendszereknek kéne inkább versenyezniük, nem pedig marketing fegyverekkel vívott áskálódásokban kéne harcolni.