Most, hogy újra meghallgattam a Toy Collection-t, azon gondolkodtam, milyen érdekes, hogy Katie annyi hangszínnel, annyiféle módon énekli az egyes dalokat, annak megfelelően, hogy mi illik a dalhoz, hogy valaki, aki nem ismeri őt, talán két-három-négy különböző énekesnek hiheti. Ott van például a Toy Collection, a Dirty Dice, az It's Only Pain, és a When You Taught Me How To Dance... négy különböző hangszín, négy különböző éneklési mód. És ha ezekhez hozzáteszem mondjuk a Two Bare Feet, a Fancy, és a Kozmic Blues interpretációját...
Na igen, "the boring bland Katie", meg "valami csajszi, aki biciklikről énekel...".
Micsoda baromság.
Egy újságíró előbb hallgassa meg, amit lehet, azután alkosson véleményt, és utána írjon kritikát. ha nem tetszik neki, rendben. De úgy, hogy fogalma sincs arról, amiről ír, csak hallott valakitől valamit, aki egyszer látta a Nine Million Bicycles videót...?
Most, Katie brit turnéja alkalmából (a normális cikkek mellett) bizony megjelent pár ilyen figura írása is, de hogy miért ír valaki olyasmiről, amiről lövése sincs... Az egyik egy fotós, aki bement a koncertre (nem akart, de fényképeznie kellett a lap vagy az internetes újság számára), ott volt az elején a három szám alatt (amikor fotózni lehet), majd megírta, hogy kijött Katie minden felhajtás nélkül egy gitárral, énekelt, amire ő nem igazán figyelt, mert fotóznia kellett, de hát így zenekar, díszlet, meg fények nélkül hogy lehetne ekkora közönséget szórakoztatni egy óra negyven percen keresztül? Aztán a figura otthagyta a koncertet, és elment sörözni.
Majd megírta a cikket a koncertről. Miközben semmit nem látott belőle, csak a elejét, amikor még sem zenekar, sem a színpadi effektek, fények, háttérvideók nem voltak, csak Katie néhány bevezető szóló dala egy szál elektromos Gibsonnal. Ráadásul ezt sem nagyon hallotta, mert fényképeznie kellett.
Ekkora egy marhát.